Bejegyzések

Szabadság, szerelem

 Szabadság, szerelem 1. Az elmúlt hetekben többet változott a csellózás közbeni érzetem, mint előtte 20 évig.  Rengeteg oka van, most próbálok rájönni. Az egyik oka az lehet, hogy a félelemhez alapvetően más a hozzáállásom mint az anyaságom előtt és azóta nem végeztem ilyen intenzív munkát a hangszerrel. Kicsit küzdöttem azzal, a szakmámban maradok-e, ha továbbra is ennyire alacsony magamban annak a megítélése, mire vagyok képes a hangszeren.  Most nem arról a régi érzésről van szó, hogy mindig is jobban hallottam, mint ahogy az ujjaim, a karjaim képesek lettek volna a hangokat úgy megzólaltatni, hogy az elégedettséggel töltsön el.  Inkább arról a félelemről, hogy elrontom.  Szabad gondolatfolyam.  Mindig mindent féltem elrontani. People-pleaser, hogy mondják ezt magyarul?  Az a cél, hogy miközben csellózok, mindig mindenki boldog legyen, ez egy lehetetlen cél. Annak a gyomorgörcse hogy elrontom, soha nem vált élesen valósággá nekem, hogy ez mekkora rettegés volt. HA előbb tudatosítom,

Rend, jóság

Miket gondoltam a rendről, miket a jóságról? Hogy rend volna az Univerzumban. Hogy az Úristennek mindig, mindenben igaza van, ezt soha senki meg nem kérdőjelezte, én biztos nem.  Hogy is tehettem volna? Senki fel sem vetette, hogy Istennek, akihez képest mi porszemek vagyunk, aki a szavával teremtette a Világot, valamiben ne lenne igaza. De közben aki olvasta a Bibliát, kell hogy szembesüljön vele: ez majdnem befogadhatatlanul erőszakos. Kellett volna, hogy folyamatosan és sokat halljuk, ezek nem a mi életünkre vonatkoznak, ezeknek mind van történelmi háttere, oka, magyarázata, kontextusba rakni és távolítani kellett volna. Ehelyett folyamatosan Bibliát olvastunk, folyamatosan ránkvonatkoztatva, napi csendességek, egy Ószövetségi fejezet, egy Újszövetségi (az csak részfejezet, mert rövidebb az Újszövetség, így lehet évente végigolvasni a Bibliát) és mindig minden mondatot Isten hozzám szóló szavaként elfogadva.  Nekem ígér az Isten, az életemet vezeti az Ige, így szól hozzám a mindenna

Pillanatnyi szabadság

 Hónapok óta nem írtam. Na hajrá.  Lett egy felismerésem a szabadságról. A lényem szabadság-érzékeléséről. Egy villanásnyi idő alatt láttam, alig észrevehetően, hogy van a tudatalattimban valami sötét érzés, ami a szabadsághoz kötődik. Figyeltem. Befelé. Sokat aznap este. Mi lehet a szabadságban, ami belőlem tiltakozást vált ki? Vagyis pontosabban ráérezve, ha a szabad akaratom, a döntéseim pillanatára gondolok, valami gyomorszorító érzés van mélyen, de nem kitapinthatóan, csak úgy a homály érződik.  A sötétséggel kötném össze a szabadságot? Miért? Hiszen a szabadságot szeretem, még a régi világomban is fontos volt. A keresztény mítosz szerint, amiben felnőttem, a szabad akarat Isten ajándéka.  Isten ajándéka. Tehát kívülről kapott, nem az én érdemem, nem érdemlem. Ezek fontosak, hogy kimondjam, ebből értem meg, hogy most hol tartok. Ott , hogy jogom van az életemhez (onnan indultam hogy nincs jogom, kegyelemből élek, onnan indultam, hogy csecsemőként haltam volna meg, keresztelés nélk

osztinátó 2 : a kereszt

miért a kereszt a szimbóluma a kereszténységnek?  ez egy kivégzési mód volt. egy kegyetlen fajta kivégzési mód.  ha Jézust felakasztják, akkor most egy kis hurok lenne minden ajtófélfa felett? miért van minden ajtófélfa felett kereszt? és minden hegytetőn? és mindenhol miért vagyok emlékeztetve arra, hogy HELYETTEM szögezték fel a fára? milyen érzés az nekem, hogy tudom, ezt ÉRTEM szenvedte el?  kutyául érzem magam tőle.  úgy érzem magam, mint egy halálraítélt. járkálj csak halálraítélt... és légy hálás, mert NEM fogják végrehajtani rajtad.  az Úrkegyelméből. miért nem lehet valamivel könnyebb a jelkép? Indiában, meg Bhutánban főleg meg egy csomó helyen keleten pl.falloszt festenek a ház falára, az véd a gonosztól. az legalább csak patriarchális erőfitogtatás, akkor már inkább méhet festhetnének meg ha az erőt akarják szimbolizálni, de mit bánom én. attól nem lennék emlékeztetve a halálomra, az elítéltségemre.  ettől nem vagyok túl jól. értem én, a kegyelmet szimbolizálja.  tényleg? va

osztinátó

az osztinátó egy makacsul, állandóan ismétlődő ritmus, dallam.  mi lenne ha nem lennék rossz mi lenne ha nem vágynám az Istent  a fejemben dobolt, az életemen dobolt 21-től 24-ig: ti-tá-ti ti-tá-tá-tá ti-tá-ti ti-tá-tá-tá később az is jött: mi van ha nem igaz (ti -tá-ti ti-ti-tá) mi van ha Isten rossz isten nem lehet rossz ő a szeretet a szeretet mi az hogy ő a szeretet ő az aki ítél, tehát ilyen lenne a szeretet, hogy akik elvesznek mert nem ismerik el bűnös állapotukat azok örök szenvedésbe kerülnek de isten csak jó lehet ő az igazság, ha vízen kelek át, ő velem van és ha folyókon azok nem sodornak el, ezt az igét kaptam, igaz ugyan, hogy más is, Ézsaiás például, meg még tucatnyi ifitárs, sőt igehirdetések szólak róla és bizonyságtételek, de hiszen minden Ige nekem szól, az a sok- sok ige amit újra és újra kaptam az mind isten ígérete nekem, csak nekem és megtart és a hitem megerősödik a kétségek okozta megpróbáltatások miatt  az amit az emberről gondoltam az ugyanaz volt mint amit m

Nyomaszt az éhség ígérete

Nyomasztott az apokalipszis folytonos emlegetése.  Jézus második eljövetele. Rengeteg helyen várják őt vissza, és sok tanító tanítja, hogy a mi életünkben újra eljön. Tudom, hogy ez reményt ad embereknek. Nekem nem azt adott. Mivel a Jelenések könyvében nagyon sok szó esik arról, mi lesz AZELŐTT. Azelőtt földrengések lesznek, háborúk, keresztényüldözések, éhínségek.  Hogy lehet azt leírni, milyen volt Jelenések könyvét olvasni gyerekként? Amikor amúgyis olyan picinek láttam magam. Trónusok, kerúbok, üvegtenger és négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele.  Bárcsak felfogtam volna hogy ez metafora! Bárcsak meghallottam volna, ha valaki elmondta ( ámbár nem biztos) hogy ezt nem úgy kell érteni, ahogy le van írva. Hogy amikor János azt írja, "én nagyon sírtam, mert senki nem bizonyult méltónak arra, hogy kinyissa a könyvet, " az nem azt jelenti hogy az összes eddig élők milliárdjai VALÓBAN annyira bűnösök az isten szemében amennyire tanultuk. És amikor a pecséteket feltörik, és

Noé

 Kicsi voltam. Noéról tanultunk.  Így írja a Károli Biblia: "Látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelenül csak gonosz." És nemze Noé három fiat: Sémet, Kámot és Jáfetet. (persze lehet hogy három fia volt, de valószínűbb hogy lányai is voltak csak azt elfelejtették leírni, mint nem fontos részt)  A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általatok, és ímé elvesztem őket a földdel egybe. " Vajon milyen szavakat használtak az akkori nénik, mikor ezt mesélték?  Hogy eltörölheti Isten az embert amikor úgy látja, már nagyon gonosz?  Hogy miért kellett megépíteni a bárkát? Ahogy nőttünk és bekapcsolódtunk a gyülekezet életébe, úgy lettünk megbízva a kisebbek vigyá