Kicsi voltam. Noéról tanultunk.  Így írja a Károli Biblia: "Látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelenül csak gonosz." És nemze Noé három fiat: Sémet, Kámot és Jáfetet. (persze lehet hogy három fia volt, de valószínűbb hogy lányai is voltak csak azt elfelejtették leírni, mint nem fontos részt)  A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általatok, és ímé elvesztem őket a földdel egybe. " Vajon milyen szavakat használtak az akkori nénik, mikor ezt mesélték?  Hogy eltörölheti Isten az embert amikor úgy látja, már nagyon gonosz?  Hogy miért kellett megépíteni a bárkát? Ahogy nőttünk és bekapcsolódtunk a gyülekezet életébe, úgy lettünk megbízva a kisebbek vigyá

 Nincs időrend a blogban. Sebaj. Onnantól hogy megtértem, lehetett tudni, hogy ha meghalok, isten mellett leszek. Örökkévaló szenvedéstől való félelem megszűnt. Örökké tartó sátáni jelenléttől való félelem nem volt. És tényleg nem féltem már.  Igyekeztem minden nap, egyre jobban isten színe elé, 13 évesen nem tűnt olyan soknak a földi élet. Ahol hangsúlyozva volt, bármikor isten magához szólíthat.  Ha kéne egy könyvet mondani, amit a legjobban szerettem és a legkárosabb volt, az a Mi a célod? könyv, evangéliumi kiadó, ma is kapható. Nyilván voltak benne kedves történetek is, amikben megmaradtak a gyerekek, de a lényege az volt a sztoriknak hogy meghaltak benne időnként gyerekek, akik előtte még megtértek. Illetve halálos betegek lettek, megtértek és meggyógyultak. Vagy a szüleik lettek halálos betegek és megtértek és meggyógyultak, vagy nem, magához vette őket az isten, de immár békében.  Valami ilyesmi. Azért írom a blogot, mert dühös vagyok, és ilyenkor mikor rájövök, mit hozott ez é

 13 voltam.  Mikor megtértem. Újjászületett keresztyén lettem. Elmondhatatlan, mi az. Elfogadtam Isten kegyelmét. Tudtam, hogy minden bűnből megváltott, hogy innentől napról napra hozzá leszek hasonlatos, hogy Jézus vezet engem, hogy átadtam magam neki, a legjobb érzés. Tudtam, hogy Isten tenyerében vagyok. Tudtam, hogy innentől örökké élek, az első 80 év elröpül, és utána az örökké jó Isten mellett leszek, az ő közelében.  Tudtam, hogy az örökkévalóság dicsősége vár rám, a fény, a békesség, a szeretet. T. T. tartotta a csendeshetet.  Ó, milyen volt 13 évesen, tele várakozással egy nagy, szakállas lelkész megrázó istentiszteleteit hallgatni! Hogyan tudnám leírni, mennyire szerettem volna akkoriban megtérni? Mióta az eszemet tudom, mindig Istenre vágytam. "Van egy Isten alakú űr az életünkben, amit csak Isten tud kitölteni" Pascal azt hiszem, hát ez nekem elég nagy alakú űr volt, és ezzel az érveléssel elég nehéz mit kezdeni, főleg pici korban, mikor még nem megy az hogy vanna