Noé

 Kicsi voltam. Noéról tanultunk. 

Így írja a Károli Biblia:

"Látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelenül csak gonosz."

És nemze Noé három fiat: Sémet, Kámot és Jáfetet. (persze lehet hogy három fia volt, de valószínűbb hogy lányai is voltak csak azt elfelejtették leírni, mint nem fontos részt) 

A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általatok, és ímé elvesztem őket a földdel egybe. "

Vajon milyen szavakat használtak az akkori nénik, mikor ezt mesélték? 

Hogy eltörölheti Isten az embert amikor úgy látja, már nagyon gonosz? 

Hogy miért kellett megépíteni a bárkát? Ahogy nőttünk és bekapcsolódtunk a gyülekezet életébe, úgy lettünk megbízva a kisebbek vigyázásával. Én maradtam az ovisoknál. Mikor már feljebb kerülhettem volna sem mentem át az iskolásomhoz. Nekik már mindent kellett tanítani. Oviban válogattunk, igyekeztünk nem ijesztgetni, de kellett hogy Bibliát tanítsunk. Sokáig halogattam, de végül eljöttem, mert nem bírtam a 4 meg az 5 éveseket bűnvallásra rávenni. MErthogy ők is engedetlenek a szüleinknek. 

Ez volt az előírás, volt kiadvány, ami alapján meg kellett tartani az ovisoknak az igei alkalmakat. 10 percesek voltak csak ugyan, de mégis. Akkor már nem értettem egyet, 16 évesen még nem volt vele bajom, 22 évesen már nem ment.

Az a különbség a között a keresztény között aki nem volt ijeszgetve meg aki volt, hogy az előbbi nem emlékszik, az utóbbi meg nagyon. 

Amerikai keresztények, kiugrottak vagy csak már nem az eredeti gyülekezetükbe járók írásait olvasom, egytől egyig az enyémhez hasonlít. Mindenben a Sátán munkáját keresték a vezetők és meg is találták. Van valami irtózatos erő a félelemben. Azért térnek meg patakzó könnyáradatban, akik megtérnek végre, mert az kell ahhoz az iszonyathoz, amennyire nyomasztja az embert a bűnös léte, és kellenek a könnyek, hogy valamennyire hihető legyen, mennyire bánom a bűneimet. 

Nem tudok összefüggően írni. 

Ovis voltam, kisiskolás voltam, néztem otthon a gyerekbibliát és nem győztem csodálkozni. Ma sem értem. Mit keres a gyerekbibliában a Jelenések könyve?  Mikor már tudtam olvasni, nagyon kerestem hogyan lehet megmenekülni Isten ítéletétől. 

Tele vagyok emlékekkel, hogy meg akarok térni. Hogy tudom a lépéseket, figyelem nagyon, mikor milyen tanítást kapok, milyen igéket, mert hiszen az ideje is Istennél van elrejtve, mikor tér meg az ember. Konfirmáció előtt két év olyan kis teológiai képzést kaptunk, hogy csettintenénk a Károlin is. 

A kurva életbe. 

12 évesen. Miért kellett? 

Miért kellett a célomnak, az életem céljának az lenni, hogy Istent szolgálom? Ki? Én? Azt se tudtam, ki vagyok. 

Az sose tűnt olyan fontosnak, mint hogy megtagadjam. Önmagunkat megtagadni. Mit jelent úgy egyébként ez? Mi az értelme? Van egyáltalán bármi? Fejlődő kis ember voltam, előbb tudtam arról, hogy gyűlölnöm kell ami nem istennek tetsző bennem, mint hogy szerethettem volna bármit magamból. Akit nem is ismertem. Kettészakították az énemet, és ez érték volt. És nem, nem csak  a tetteimről volt szó. Gondolatban is vétkezhet az ember. 

(Elővettem a Javított kiadást, Esterházy, segíts, mert nem bírom káromkodás nélkül. )

Az van, hogy folyamatosan ugrálok az időben, mert mióta elkezdtem írni és jönnek  a személyes megosztások mások részéről, egyre több lesz bennem a csodálkozás és düh. 

Hogy ezt lehetett? Hogy lehetett V.R.nek százával és nem túlzok, százával hívni félre gyerekeket az alatt a 15 év alatt, amíg ott voltam és addig vallatni őket, milyen módon van közük a Sátánhoz, hogy sírva ismerjék be? 

Mert valóság volt, hogy mindenre okultizmust kiáltott. És komolyan fenyegető volt, hogy a lelkünk  a pokolban köt ki amiatt. Bármi miatt, hiszen az okkultizmus bűn. 

A bűvészkedés. A spiritizmus, az antropozófia, az asztrológia, és számolatlanul lehetne írni, füzetek voltak erre is (a felét se ismertem, mielőtt megkérdezték, volt -e közöm ezek közül bármihez)

A francia kártya az Isten kigúnyolására lett volna megrajzolva és ezért is bűnt kellett vallani. 

Éveken át végigjegyzeteltem az IFIket és az Istentiszteleteket. Erre biztattak a konfielőkészítőn. Megfogadtam, szinte mindenhova füzettel mentem. Nem voltam ezzel egyedül, sőt. Kamaszkorom legtöbb energiája ide ment. És most iszonyatos erővel vagyok dühös. Mert kurva kártékony volt. Mert az volt a valóság és az egyetlen valóság és Isten igazsága és nem kérdőjeleztük meg. Mert bele volt kódolva a rendszerbe hogy ha megkérdőjelezzük, a Sátán munkálkodik bennünk.

És nem hihetők a mondatok, de mindegyikre emlékszem, 20 év távlatából is, és aki nem hallott ilyet, nem hiszi el hogy ez megtörténhet, (aki meg ebben él, nem tartja annyira károsnak, erre varrjak gombot).

Fáj az agyam  a mondataiktól. Fáj a kezem apám ütéseitől de az legalább abbamaradt, mikor elkezdtem hegedülni. Fáj a hátam egésze, ha eszembe jut, mekkora súlyt kellett elvinnie, mert amit ránk raktak, az megnyomorított minket.

Mert valóban azt mondta V.R., hogy a női test egy szalámi és ha a férjem előtt másnak is adok belőle, elszeletelem magam és a férjemnek már csak a CSONK marad. 

Mint ahogy azt is mondta, hogy miután megajándékoztam a gyerekekkel a férjemet (WTF??? a férjemnek ajándék a gyermek, nekem nem, vagy mi??) utána már nem leszek olyan vonzó, megereszkedik a has, a mell, ezt mind el kell viselnie egy férfinak. 

Az volt a valóság, hogy nem számít semmi, csak Isten akarata. És kegyelme. Mert ha nem lenne kegyelmes, elvesznénk és meghalnánk, sőt már el is vesztünk. 

Na akkor itt az, amit én így nem tudok leírni de ezt most idemásolom.

"(Bassza szájba telibe a kurva élet.) (Oh, Gizella.) mikor [Majd egy-két ilyet ki kéne húzni. Hevesen vágytam ezekre a szavakra, mint még sose. Nemcsak úgy éreztem, tartozom evvel stilárisan a helyzetnek, nemcsak természetesen röppentek ajkaimra e rózsás szavak, hanem, akár egy gyerek, fölmentve is éreztem magam. Ennyi emberi csúnyaságban ki az, aki a nevetségesség veszélye nélkül fönnakadhatna egy bazmegen?! Nincs az a neobarokk álpolgári szemforgatás! Sőt: Nincs az a Jelenits!"