osztinátó 2 : a kereszt

miért a kereszt a szimbóluma a kereszténységnek? 

ez egy kivégzési mód volt. egy kegyetlen fajta kivégzési mód. 

ha Jézust felakasztják, akkor most egy kis hurok lenne minden ajtófélfa felett?

miért van minden ajtófélfa felett kereszt? és minden hegytetőn? és mindenhol miért vagyok emlékeztetve arra, hogy HELYETTEM szögezték fel a fára?

milyen érzés az nekem, hogy tudom, ezt ÉRTEM szenvedte el? 

kutyául érzem magam tőle. 

úgy érzem magam, mint egy halálraítélt. járkálj csak halálraítélt...

és légy hálás, mert NEM fogják végrehajtani rajtad. 

az Úrkegyelméből.

miért nem lehet valamivel könnyebb a jelkép? Indiában, meg Bhutánban főleg meg egy csomó helyen keleten pl.falloszt festenek a ház falára, az véd a gonosztól. az legalább csak patriarchális erőfitogtatás, akkor már inkább méhet festhetnének meg ha az erőt akarják szimbolizálni, de mit bánom én.

attól nem lennék emlékeztetve a halálomra, az elítéltségemre. 

ettől nem vagyok túl jól.

értem én, a kegyelmet szimbolizálja. 

tényleg? valóban azt? hogy az embernek született istent az emberek hamis vádak alapján elfogták, megkötözték, megkorbácsolták és keresztre feszítették és ezalatt az egyetlen tanítványa aki bejutott a kertbe, megtagadta háromszor és ezek után ezt teszik meg szimbólumnak? 

mert erről mindenkinek a feltámadás jut az eszébe?

a faszt.

az jut az eszébe, hogy én vétkem. én igen nagy vétkem. 

nem vagyok katolikus, az jut az én eszembe, hogy az én bűnöm. 

nem hibám. hiba az, ha elrontom a fogalmazásban az ékezetet. ez bűn. hagyni hogy helyettem megfeszítsék. az egyetlen embert, akiben nem volt hamisság.

mióta eszembe jutott a kis hurok, hogy akár lehetne az is a szimbólum, picit jobban vagyok.

azért az mégis ijesztőbb kép.

attól még nehezebb lenne lélegezni, konkrétan berekedt a torkom miközben írok. 

a kereszttől végülis csak a kezeim fájnak, Jézus sebei.

huh. miért is kell hogy nekünk fájjanak Jézus sebei? 

egyes helyeken az a legnagyobb hit jele, a sebek megjelenése, ah, a stigma!

pl.járhattam volna rosszabbul is, ha olyan helyre kerülök, ahol ezek számítanak a hit jelének.

ma ha meglátom a keresztet és nincs olyan nap hogy ne látnám, mert minden nap kimegyek az utcára és csak elmegyek egy templom előtt vagy emberek nyakában vagy csak úgy random helyeken tele vagyunk keresztekkel, amire emlékeztetve vagyok, abban már nem hiszek. mégis ereje van, beindul tőle, triggerel. öntudatlanul, amúgy. ritkán kapom magam rajta, és ha igen, akkor is mélyen van és nagyon lassan hiszem el hogy most még mindig ott tartok, hogy "tegyük fel, hogy nem igaz"

mert itt tartok 

tegyük fel, hogy nem igaz. 

hogy az Univerzum felett - nemcsak a Föld, de minden Naprendszer, az egész Galaxis -felett uralkodó isten, aki egy, azaz egy isten, de három, leküldte az emberek közé magát, aki az ő egyetlen fia, hogy az emberek az ő gonoszságukban, mert szabadnak teremtette őket és azt választották, hogy gonoszok lesznek, mert egy bukott angyal azt tanácsolta amikor még nem tudtak semmiről semmit de emiatt minden újabb milliárdnyi ember bűnös menthetetlenül, hogy őt az istent, aki az univerzum ura, ezek a hangyánál is kisebb porszemek agyonkínozzák és ezáltal többmilliárd emberrel tölthesse trónusokon az örökkévalóságot, hárfakísérettel.

tegyük fel.