Jó

 Gyönyör. Testi gyönyör.

A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. (1 Kor 6,13)

Hiszen egykor mi magunk is balgák, engedetlenek és tévelygők voltunk, mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában tartott bennünket.... (Titusz 3, 3)
Példabeszédek 5, 20-23:
Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét?
Mert az ÚR látja az ember útjait, és figyeli minden lépését.
Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg.
Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.

És akkor nem általánosságban: semmilyen emlékem nincs arról, hogy meg lett volna engedve a tesnek gyönyört érezni. Hacsak nem Jézus felé.

Katolikus lettem volna, a falánkság főbűn lett volna. Református voltam, lehettem falánk a tisztítótűz képe nélkül. Az evéssel sok bajom nincs ma sem, bár kötelező volt mindent megenni, de voltak finom dolgok az asztalon. Annak nem biblikus oka van, hogy azt is meg kellett enni amit nem akartam, hanem a szüleim szegénységben nőttek fel, abban éltek sokat, maguk is nagyon takarékosak voltak az étellel. Az, hogy nekem bizonyos húsféléktől öklendeznem kellett, nem zavarta meg őket abban, hogy ami a tányéromra került, meg kell enni.

Ez is valamennyire rossz emlék, de nem hat a mindennapokra. Ami pl.hat, az a bőröm érintése. Gyanakvó voltam mindazzal, ami túl finom. Felnőttként is. Nekem pl. a meleg vagy forró zuhany. Életem során sokszor fogtam bele és csináltam végig egy-egy hónap hidegvizes zuhany kúrát (legtöbbször csak azzal fejeztem be), mondván,  megváltoztatom természetem gyenge részeit. Ahogy a gyülekezet könyvesboltjából kapott könyvek tanították, miben kell változnom, pl.az öröm folytonos hajszolását abbahagyni. Túlzottan jólesik valami, az már mutatja, hogy nem az Istentől való.

Ebben a hónapban zuhanyzom először anélkül, hogy bármi mást éreznék a határtalan örömön kívül, amit a reggeli meleg zuhany ad. 

Nincs önostorozás, nincs szégyen, nincs önutálat, nincs afrikai szegényekre gondolás - illetve néha van, de a hála érzésével. Tudva, hogy a Földön ma is sokan meghaltak amiatt, hogy nincs tiszta víz elérhetőségük, nekem van, de most elhordozható az ezzel járó igazságtalanság rámeső része. 

Általában véve, mióta a pszichodrámán eljátszottam, a napi sokszor érzett szégyen hogyan szorítja a gyomrom, a méhem, a beleim, az egész hasi tájékom, azóta szignifikánsan jobb minden. 

A gyönyör nem engedélyezése, vagy olyan tanítások hallgatása, mint hogy V.R.hoz fiatal házas férfiak sírva mennek lelkigondozásra, mert nem áll nekik fel, nem tudnak jó házaséletet élni, és a bűnvallás során kiderül, hogy tizenévesen önkielégítettek, és hát lám, ott a következmény. Nem helyes az önkielégítés, mert nem marad a házaséletre. Mi? Erő? vagy öröme testnek? Voly olyan tanítás, hogy elpazarolja a magját. Lányoknak ennyi se hangzott el, nem is hangozhatott, lányként megélni házasság előtt bármifajta szexuális örömet, ez nem merült fel. Talán így kevésbé sérültünk, mint a fiúk. Mert amit mi kaptunk, az hallgatás volt, amit ők, az netto hazugság, ha valaki megismeri a saját testé, jobb szerető lesz belőle, nem fogy el a magja. 

A házasság előtti szex. Könyveket olvastam arról, milyen rosszat tesz a házasság előtti szex. Sokfajta érvelést megismertem, mind igei alapú volt, elhittem mind. 16 éves koromtól olyan sokszor hallgatunk erről előadást, hogy 17-18 évesen szenvedélyes vitákba keveredtem erről. Olyan lányokkal, akik szintén sose csókolóztak még, vagy sétáltak kézenfogva a szerelmükkel, símogatásról nem beszélve.

Nem a saját életemet éltem. 

Tegnap megint beleakadtam egy huff.post-os cikkbe, egy lánytól, aki utolsó ítéletre készülő szektában nőtt fel, az első mondata úgy hangzott:  ennek nyomait, hátrányait életem végéig hordozni fogom. 

Én talán nem, meg nem is volt szekta, meg iskolába is jártam, de az egész lelki nyomor, hogy mindig másról gondolkoztam, más foglalta le az erőimet, mint ami rám vonatkozott volna, az van.