Húsvét

 Nagyhét van. 

Húsvéti készülődés bennem. Hogy csináljam másképp?

Mit meséljek a gyerekemnek, mit ne? 

Azért írom a blogot, hogy jobban legyek. Hát akkor essünk neki: Hány éves lehettem, mikor megpróbálta apám a kereszthalál áldozatát megértetni? Nekem túl korán. Ovis voltam, emlékszem mindenre, ahogy apám ágyán ülök, nagycsoportos lehettem talán. Kérdezte, meddig mesélje, mert szomorú történet, elkezdte aztán talán még megkérdezte hogy mesélj-e tovább, mert már az ítéletnél nagyon sírtam, mikor halála ítélték. Megkorbácsolták, erre nem emlékszem, mit mondhatott, nagyobb koromból igen, kicsinek talán mást mondott, talán hogy nagyon megverték. Azt értettem, ha mi rosszak voltunk, minket is nagyon megvertek. Aztán emlékszem, ahogy mesélte, hogy megfeszítették, és annyira sírtam, hogy kimentem. De valahogy akartam hallani. Nagyon jó keresztény gyerek voltam, kisgyerekként én tudtam a legtöbb éneket és igét a csoportban, mire felsős lettem, a kis csoportunkban többen is százával tudtunk igéket, igehellyel, pontosan idézve. 

Mai napig tudom a János 1-t (az egy egész fejezet), szinte végig fejből. Az már kamasz tanulás nyilván, de az alsósként tanult igék közt rengeteg van, amit nem adnék gyerek kezébe. 

Pl. húsvét kapcsán hogyan? Majd ki kell találnom, mert úgy nem.

Még hívő felnőttként is utánaolvastam, erre is vannak iránymutatások, keresztény családokban hogyan ünnepeljünk húsvétot? 

Vannak kevésbé durva megközelítések, sok helyen a tojás meg az új életre való emlékezés megengedett, támogatják. 

Van, ahol nem simítják le a történet élességét, most miközben írom, lett némi hányingerem, mikor eszembe jutott Jézus szenvedésének embertelen brutalitása. Európában nincs háború, a mi országunkban 65 éve nem hevernek holtak az utcán, keresztre talán sokszáz éve nem feszítettek senkit (bár tegnap olvastam, hogy a nácik Olaszo.ban egy híres antifasiszta írót így kínoztak halálra 1945ben) , egyszerűen olyan erős testi reakciót vált ki belőlem pusztán a végigggondolás is, ami miatt fel kell függesztenem az írást.

Nekem gyerek-istentiszteletek vezetőjeként tudnom kellett, az ovis korosztálynak mit mondhatok. Havonta egyszer vezettem az imádkozást és tartottam meg az aznapi igei történetet. Tavasszal mindig a virágvasárnapot választottam, ha lehetett. Az jó, az szép, virágos ágakat lengető embereket meg csacsikat mesélni. Mi a lótúrót lehet rajzoltatni húsvétkor a gyerekekkel? Legjobb esetben egy üres sírt. Mert azért keresztfákat mégse akartam. 

Nálunk nem volt sem nyuszi, sem tojáskeresgélés, sem semmilyen egyéb pogány szertartásra hajazó semmi.

A kisiskolások nálunk mind tudták, hogy Jézus meghalt a keresztfán. 

A nagycsoportosok is tudták, sőt, ha kinyitok egy gyerekbibliát, ott legtöbb esetben még az is oda van írva, hogy Jézus meghalt HELYETTED a kereszten. Erre én is így emlékszem. Hiszen bűneinkért feszítették meg. 

Ez keresztényként semmilyen fennakadást nem okozott bennem. Most meg nem bírok mit írni. Megállt az agyam. Azt hiszem, itt megáll az ész.