Daliás Istenek

Mindig kerestem Istent. Napi reggeli csendességeket tartottam egész tizenéves koromban. Előtte gyerekként esti áhítatok voltak a családban, énekkel, imádsággal, aztán alvás. 

Mindig könyörögtünk. A szavak, amiket használtunk, a könyörgés, Isten kegyelme, Az Atya szeretete, a Sátán kísértése, a keresztény élet keresztjei, stb., ezek mint kódok beleépültek az életembe. 

Mindenki, aki jár rendszeresen templomba, érti ezeket, de csak aki igazán odaszánt keresztény, sejti a mélységüket, használja őket a súlyuknak megfelelően. És gyakorisággal. Ha olyan kereszténnyel beszélek, aki az "isten kegyelméből" szófordulatot kétmondatonként használja, tudom, hogy komoly hívőként aposztrofálja magát. 

Ott fejeztem be az előző bejegyzést, hogy Istenről férfiábrázolásaink vannak. A gyermek Bibliákban is. Ha egy kiadó nagyon protestáns, akkor néha felhőben ábrázolja, vagy égő csipkebokorban. De alapvetően egy erős férfi. Mivel a festőket is egyházak alkalmazták sokszáz éven át, és gyönyörűen tudtak testet festeni, férfiizmokat mutatni, ezeket a műalkotásokat szemlélve nőttünk fel, és láttunk szép, izmos férfit Istenként. 

A teremtés minden teremtménye őt imádja. 

És Jézust. Aki amellett, hogy Isten Fia, (két férfikép) nem nősült meg életében. Nem volt szüksége női segítségre áldozatának beteljesítéséhez, ahhoz, hogy meghaljon minden ember bűnéért, a világtörténelem legnagyobb tette isteni férfiasságához köthető és egyedül Őhozzá.

Hogyan is gondolhattam volna hasonlónak a nőt, a nőket, ha ennyire torzult képet láttam mindig is a világból?

Semelyik gyülekezeti vezetőm nem gondolta magát nőgyűlölőnek, sőt kikérték volna maguknak a feltételezést. Csak épp nem tartották biblikusnak, hogy az egyház megengedte a női lelkészek létezését.

A női létet mint segítő létet képzelték el. Oldalbordából vétettünk. Hogy fenntartsák azt az illúziót, hogy ők egyenrangúnak látják a két nemet, sokszor idézték Matthew Henry híres angol prédikátornak a mondását, hogy: "A nő Ádám oldalbordájából teremtetett. Nem a fejéből, hogy uralkodjék rajta, nem a lábfejéből, hogy Ádám rajta tapodjon. Az oldalából, hogy egyenlő legyen vele, karjai védelmét élvezze, szívéhez közel legyen, szeretetét élvezze."

Tehát mi a nő? Nem tudom. Önmagában értelmezhetetlen.

Ezért én is feleségnek és anyának készültem. Most már, 14 évvel később, lassan kezdem megérteni, nem különböznek túlságosan a patriarchális vallási fanatikusok abban, amit hirdetnek.

"Egy nő mindenekfelett anya" - ezt Erdogan török elnök mondta nőnapon 2016 (sic!)-ban, de mondhatta volna bárki a 90-es években nekem, sőt ma is hajlanak az ország vezetői hogy hasonló kijelentéseket tegyenek. 

Ugye milyen szép lenne ez a mondat is: egy férfi mindenekelőtt apa! 

Erdogan amúgy úgy folytatta, hogy "...a legrosszabb, amit tehetsz egy nővel, hogy gazdasági függetlenségbe kényszeríted."

Tehát nem az a baj, hogy egyenlőség van, vagy nincs. Hanem hogy rengeteg rétege van az elnyomásnak. Kezdve azon, mit tanítunk a gyereknek, milyen világot mutatunk meg, milyet képzelhet el magának. Olyat, amiben alárendelt, mellérendelt, valahova rendelt szerepe van, egy olyan entitás mellett, aki hasonlatos az Istenhez?